Terhelti-, sértetti képviselet a teljes büntetőeljárásban, büntetőjogi képviselet
A 2018. július 1. napján hatályba lépett új bünteteőeljárási törvény (2017. évi XC. törvény) alapján „Az ügyészség és a nyomozó hatóság a tudomására jutott közvádra üldözendő bűncselekmény miatt hivatalból megindítja a büntetőeljárást.“
Az eljárási jogszabály számos garanciális alapelvet tartalmaz, ami a teljes eljárásban irányadó. Az alapelvek:
- Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a bíróság jogerős ügydöntő határozata meg nem állapítja.
- A büntetőeljárásban tiszteletben kell tartani mindenkinek az emberi méltóságát.
- A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönül.
- A bíróság vád alapján ítélkezik.
- A vád bizonyítására a vádló köteles.
- A védelem joga
A védelem joga a hatályos eljárásjogi törvény alapján: A terheltnek a büntetőeljárás minden szakaszában joga van a hatékony védelemhez. A terheltnek joga van ahhoz, hogy személyesen védekezzen, és ahhoz is, hogy a védelem ellátására védő közreműködését vegye igénybe. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a törvényben meghatározottak szerint védőt biztosít a terhelt számára. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság köteles megfelelő időt és körülményeket biztosítani a védelemre való felkészüléshez. A terheltnek joga van ahhoz, hogy szabadlábon védekezzen. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság köteles a terheltet mentő és a büntetőjogi felelősségét enyhítő körülményeket hivatalból figyelembe venni.
A büntetőeljárás törvény által szigorúan szabályozott eljárás. Ha a nyomozóhatóság az adott személyt bűncselekmény elkövetésével gyanúsítja meg, úgy a meggyanúsított személy ezzel az aktussal válik az eljárásban terheltté, ettől az időponttól élnek a garanciális jogai. A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a vádemelés után vádlott, a büntetés, a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka vagy a javítóintézeti nevelés jogerős ügydöntő határozattal történő kiszabása, illetve alkalmazása után elítélt. Az eljárási törvény meghatározza, hogy a terhelnek (gyanúsítottnak, vádlottnak) mik az alapvető jogai és kötelezettségei.
A terhelt jogosult arra, hogy
- megismerje a gyanúsítás és a vád tárgyát, továbbá ezek változását,
- a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság megfelelő időt és körülményeket biztosítson számára a védekezésre való felkészüléshez,
- a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon,
- védelmének ellátására védőt hatalmazzon meg vagy védő kirendelését indítványozza,
- a védőjével ellenőrzés nélkül tanácskozzon,
- vallomást tegyen vagy a vallomástételt megtagadja,
- bizonyítékot terjesszen elő, indítványt és észrevételt tegyen, az utolsó szó jogán felszólaljon,
- a tárgyaláson és a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés tárgyában tartandó ülésen jelen legyen és az e törvényben meghatározottak szerint kérdéseket tegyen fel,
- jogorvoslattal éljen,
- az eljárás ügyiratait – az e törvényben meghatározott kivételekkel – teljes terjedelmében megismerje,
- egyezség megkötését, illetve ügyészi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezését kezdeményezze.
Kiemelten fontos alapelv, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadlábon védekezzék. E jogot korlátozni, illetőleg bárkinek a szabadságát elvonni csak törvényben meghatározott okból és a törvényben meghatározott eljárás alapján lehet.
A kényszerintézkedések: az őrizet, a távoltartás, a bűnügyi felügyelet, a letartóztatás és az előzetes kényszergyógykezelés.
A büntetőeljárásban kiemelt jelentősége van annak, hogy a terhelt miként él – vagy nem él – eljárásjogi lehetőségeivel. A terhelt a védelmének ellátására védőt hatalmazhat meg vagy védő kirendelését indítványozhatja. Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el.
Védekezés a büntetőeljárásban:
Nincs két egyforma ügy, így nincs “sablonvédekezés”.
A védő feladata: a terhelttel egyeztetve kidolgozza a védelem stratégiáját és azt a védencével közösen viszi végig a teljes büntetőeljárásban. A büntetőjogban és büntetőeljárásban a védelem lényege az, hogy az adott ügyben a terhelt a legoptimálisabb pozícióban kerüljön ki az ügy végén. Ez adott esetben felmentést jelent, adott esetben pedig a büntetőjogi kereteken belül a legenyhébb büntetést. Sokszor hallható, hogy a védő minden esetben a terhelt ártatlanságát bizonyítja. Ez így nem teljesen igaz. Gondoljunk csak arra, ha objektív bizonyítékok (videófelvétel, szakértői vélemény) bizonyítja a tényállást, úgy ésszerűtlen és szakmaiatlan a felmentésért harcolni. Ebben az esetben a terheltnek az az érdeke, hogy a bíróság minden enyhítő körülményt feltárjon és a személyi körülmények megfelelő figyelembevételével a legenyhébb joghátrányt alkalmazza. A joghátrány lehet büntetés és lehet intézkedés, illetve megfelelő feltételek mellett adott büntetés mellett intézkedést is alkalmazhat a bíróság. A védekezés tehát komplex.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény az alábbi büntetéseket tartalmazza: a) a szabadságvesztés, b) az elzárás, c) a közérdekű munka, d) a pénzbüntetés, e) a foglalkozástól eltiltás, f) a járművezetéstől eltiltás, g) a kitiltás, h) a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, i) a kiutasítás.
A Büntető Törvénykönyvről szóló jogszabályban szereplő intézkedések: a) a megrovás, b) a próbára bocsátás, c) a jóvátételi munka, d) a pártfogó felügyelet, e) az elkobzás, f) a vagyonelkobzás, g) az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, h) a kényszergyógykezelés, i) a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések.